Bendur István

Önéletrajz

Nevem Bendur István. Cséven születtem 1946. április 18-án. Hatan laktunk egy fedél alatt annak ellenére, hogy két éves korom óta árván maradtam.: 1948-ban halt meg az apám, aki cukrász és  szívbillentyűbénult beteg volt.  Dédanyámmal, nagyszüleimmel, hat évvel idősebb, szintén árva unokatestvéremmel együtt nevelkedtem nagy szegénységben, ezért már  kora gyermekkorom óta két élmény határozta meg életemet: a tanulás és a munka. Négy éves koromtól írok és olvasok, 10 éves koromtól az iskolai vakációimat rendületlenül végigdolgoztam. Még úttörőtáborban is úgy nyaraltam Klastrompusztán, hogy nappal a pilisvörösvári dolomitbányában segédmunkáskodtam, délutántól reggelig kiemelt vezetője voltam 13 éves pajtásaimnak, akiknek előadásokat is tartottam. Itt neveztek el "Izé Pajtásnak", mert nem tudtam eléggé magyarul.

Akkor határoztam el, hogy naplót írok, és magyartanár leszek.

Esztergomban az István gimnázium humán tagozatát, majd Pécsett a Tanárképző Főiskola magyar- orosz szakát végeztem el.

Az alkotó ember tisztelete serkentett minden időben a munka és a tanulás iránt:: életem során elvégeztem az ELTE bölcsészettudományi karán a magyar, majd könyvtárszakot,  tovább képeztem magam a Lomonoszov Egyetemen, ötven évesen informatika szakos tanár lettem. 1967-ben nősültem először, 1978-ban másodszor. Tizenegy munkahelyem volt: Soprontól Orenburgig vállaltam munkát. Tanárként mentem nyugdíjba. 2006-ban.

Szlavisztikai tanulmányaim szédítettek a múlt kutatásába, szülőfalum helytörténetét egész életemben kutattam. Írtam prózát, verset, drámát, de kiadatásukra soha sem törekedtem, mert csak az alkotás gyötrő öröme érdekelt, és elégített ki. Húsz naplóm, hatezer versem kallódott el költözködéseim során.
Kész a sírversem is:

Játék az élet, ha játszva éled.
Én befejeztem. Isten véled.